Szerző: Pandur Mónika, ügyvezető
ORVIA Magyarország Kft.
A jelenlegi ORVIA Magyarország Kft. 2016-ban vágott bele a szervezetfejlesztésbe. Akkoriban még nem is ez volt a cég neve. Az átkeresztelést is a szervezetfejlesztési folyamat eredményeként döntöttük el és hajtottuk végre. Önazonosak lettünk ezzel a lépéssel. Megfogalmaztuk a jövőképünket és a küldetésünket, amik tökéletes iránymutatói a munkánknak.
Volt tehát 2016-ban egy lelkes szakemberekből álló csapat. Szervezetnek nem lehetett nevezni, mert a hierarchikus, átgondolt felépítés még hiányzott. De sok minden más is hiányzott. Pozíciók, feladatkörök, felelősségi körök, a működés rendje, az adminisztráció rendje, a vezetői kompetenciák. Volt ellenben összetartás, jó munkamorál, tenni akarás, szakmai ismeretek. Volt igény a javulásra, az áthatolhatatlan vadon helyett tervszerű utak kiépítésére, azok használatára.
A szervezetfejlesztés életmentő volt a munkatársak és a szervezet szempontjából is. Rengeteg túlórával, túlhajszoltsággal, terheltséggel küzdöttünk. A szervezetfejlesztés során megtanultuk másként látni magunkat, megtalálni saját megoldásainkat. Létrehoztuk a szervezeti ábránkat, ami az alapvetéseket tekintve azóta sem változott, csak bővült. A dokumentáció és archiválás rendszerét is a szervezeti ábra alapvető logikájának alárendelve alakítottuk ki. Megtanultuk kialakítani a szervezetünk működéséhez szükséges pozíciókat. Megtanultunk a pozíciókhoz feladatokat és felelősségeket kötni. Bizalmat adni és azt megszolgálni.
Közben kaptam egy nagyon nehéz feladatot a szervezetfejlesztőnktől. El kellett döntenem, hogy szakmai vezető vagy ügyvezető leszek a jövőben. A kettő együtt ugyanis a mi méretünkben már nem lett volna működőképes. Ez egy kifejezetten nehéz döntési helyzet volt a számomra. Nagyon szeretem a szakmámat, de végül az ügyvezetés mellett döntöttem. Megtanultam tehát elengedni a szakmai munkát, lehetőséget és bizalmat adni a kinevezett szakmai vezetőnek, és elismerni az elvégzett munkáját. A szervezetünk így tovább erősödött, bővült. Kiváló csapat alakult ki, aminek tagjai a mai napig egymást segítve és támogatva mozdítják elő a közös sikert.
Mint pillangó a bábjából, megszületett a szervezet ügyvezetője. Jómagam. Szakember vezetőként lettem a szervezet ügyvezetője, vezetői képzettség nélkül. Szakemberként a szakmai feladatok, a szakmai sikerek irányították a mindennapjaimat. Fontosnak éreztem, hogy mindenről tudjak, minden döntést én hozzak meg, minden részfeladatban benne legyek. A képzetlen vezetők minden hibáját magaménak tudhattam. Csak akkor lehet valami jól elvégezve, ha azt én csinálom meg!
A szervezetfejlesztés során megváltozott a szemléletem. Ennek egyik oka a vezetői kompetenciáim fejlesztése volt, vezetői coaching segítségével. Megtanultam delegálni, tárgyalni, asszertíven kommunikálni, hatékonyabban gazdálkodni az időmmel, motivációs rendszert kialakítani.
A szervezetfejlesztés során megismerkedtünk a lean fogalmával, elveivel, eszközeivel. Az állattenyésztésben dolgozva is nagyon hasznos hozadékait látjuk a lean szemléletnek, amiket a telepek napi működésében tudunk kamatoztatni, azt folyamatosan javítani.
A szervezetfejlesztés lépései jól felépítettek, logikusan követik egymást. A szervezetfejlesztők nagyon nagy ismeretanyaggal rendelkeznek a szakmájukban, amelyet képesek gyorsan adaptálni az adott helyzetre, így a közösen elvégzett elemzéseknek megértettük a lényegét, azóta mi is el tudjuk végezni őket. Sohasem maradtunk magunkra, de nem is akartak helyettünk döntéseket hozni. Így minden megtalált fejlesztési lépés valóban a sajátunk lett. Az azóta eltelt két év alatt többször is felvettük a kapcsolatot, elemeztük az eltelt időszak eredményeit, feladatait, nehézségeit, hozadékait.
Meleg szívvel ajánlom a szervezetfejlesztési folyamatot minden túlhajszolt, útját kereső vezetőnek, szervezetnek.