Több mint harminc év telt el a rendszerváltás óta. Az akkortájt születő vállalkozások alapítói lassan nyugdíjba vonulnak, és átadnák a stafétabotot az utódaiknak.
Ezeket a cégeket szinte kivétel nélkül férfiak hozták létre, és csak elvétve találkoztunk egy-egy női alapítóval. Ha előkerül a téma, szinte mindig csak a hős férfiakról beszélünk. Elfelejtjük az anyákat, akik az évtizedek során több szerepben is helyt álltak és próbálták összetartani a családot. A lányokat, akik helyett az alapítók a szívük mélyén fiú örököst vártak. A menyeket, akik a fiúk jobbján egyszer csak megérkeznek ezekbe a családokba.
Nézzük sorra, milyen kihívásai, frusztrációi lehetnek a generációváltás női szereplőinek.
Az alapító felesége, az anya
Családi vállalkozások esetében szinte lehetetlen szétválasztani a munkahelyi és a családi szálakat. A céges hétköznapok során elvarratlan, a családtagok vezető-beosztott szerepben kialakult konfliktusai a vasárnapi ebédnél sokszor apa-gyerek szerepben folytatódnak.
Az anya ösztönös mediátorként igyekszik közvetíteni a családtagok között, amiben lassan, de biztosan teljesen felőrlődik.
Ő, aki foggal-körömmel egybe akarja tartani a családot, stabil hátteret biztosítani a férjének – a cég vezetőjének –, személyes kudarcként éli meg, hogy ellentét feszül a férje és a gyerekeik, vagy a férje és menyük, vőjük között. Tehetetlen ezekben a konfliktushelyzetekben, nem látja a kiutat. Van olyan ügyfelünk, ahol a három testvér házastársai már nem is vesznek részt ezeken az ebédeken, mert hétvégén nincs szükségük arra a feszültségre, amit hétköznap a cégben is megélnek egymás között.
A feleség egyre jobban aggódik férje egészségéért, aki még mindig napi 10-12 órában a cégben dolgozik, mert nem tudja kiadni a kezéből a gyeplőt. Amikor végre sikerül átadnia a stafétát, az pedig egy merőben ismeretlen, újabb kihívásokkal teli helyzetet hoz a házaspár számára.
Vannak ugyanis olyan alapítók, akik a mindennapi feladatok, kihívások hiányában teljesen elveszítik motivációjukat és erejüket, ami drasztikus lelki és egészségügyi leépüléshez vezet. Vannak olyanok is, akik új kihívásokat keresnek egy új vállalkozás vagy hobbi formájában, ami sok esetben nem azonos a feleség érdeklődésével. A feleség szeretne megtanulni táncolni, vagy végre utazna, nagyokat kirándulna, a férj inkább vadászna, afrikai szafarira vagy épp Nepálba menne, hogy megtalálja önmagát.
Ráadásul, amikor a férj a cég helyett végre otthon tölti az idejét, akkor egymás agyára mennek. Sok házaspár jön rá ilyenkor, hogy elhidegültek egymástól. A cégen kívül nincs közös témájuk, a gyerekek is kirepültek.
Az alapító lánya
Bár ezeket a cégeket szinte kivétel nélkül férfiak alapították, az utódok között már közel fele-fele arányban találkozunk férfiakkal és nőkkel, azaz jelenlegi és jövőbeli női cégvezetőkkel.
A Pannon Egyetemmel közösen végzett országos kutatásunk is ezt támasztja alá. A kérdőívet kitöltő utódok többsége vér szerinti rokonságban áll az előddel: 47%-uk a cégtulajdonos lánya, 42%-uk a fia, és csupán 11%-ban jelenik meg távolabbi rokon, mint például sógor, vagy az alapító veje.
Mondhatnánk, hogy ez az infó egyrészt irreleváns, mert ma már egyre jobban záródik a gender olló. Sem a vezetői pozíciókat tekintve, sem az utódlási folyamat lépései szempontjából nincs nagy különbség a lány és a fiú utód feladatai között.
KÖNYVAJÁNLÓ
Generációváltás a családi vállalkozásokban
„Ha ezzel a könyvvel a családi vállalkozások csupán pár tized százalékát megmentettük azzal, hogy az olvasottak alapján elindul a fejekben a vezérhangya, már sokat tettünk, sokat nyertünk.”
Schiller Márk
a Schiller Autó Család harmadik generációsa
Másrészt azonban nagyon is érdemes foglalkozni a témával, mert merőben más típusú kihívásai, vélt vagy valós, tudatos vagy tudatalatti korlátai lehetnek egy női, mint egy férfi utódnak.
Olyan kérdések mardossák a női utódokat, mint
- Lányként meg tud-e felelni az apja elvárásainak?
- Hogyan tud jó vezető, tulajdonos és egyben jó lány, feleség, anya lenni?
- Hogyan priorizáljon a szerepei között? Kell-e annyit bírnia és vállalnia vezetőként és anyaként – főleg, ha több gyerek is van –, mint egy férfi vezetőnek?
- Mit tegyen azokban a helyzetekben, amikor egy ügyfélnél, egy beszállítónál vagy csupán lent az üzemben a szakik szemében a női mivolta nyíltan, vagy burkoltan hátrányt jelent?
- Mikor jön el a megfelelő időpont ahhoz, hogy a cég átvétele biztonságban megtörténjen és a gyerekvállalási tervei is megvalósuljanak?
- Egyenlő esélyekkel indul-e a cégben, ha van egy fiútestvére is? Valóban kompetencia alapon mérettetnek-e meg?
- Mi történik, ha a generációváltásnak köszönhetően magasabb pozícióba, nagyobb befolyással járó, vagyonosabb helyzetbe kerül, mint a párja? Hogyan maradjon meg, vagy meg kell-e maradnia emellett a sérülékeny, érzékeny nő, társ, feleség szerepben?
- Hogyan kezelje azt a helyzetet, amikor a férje is a családi cégben dolgozik és az utódlás miatt az ő beosztottjává válik? Mit tegyen, hogy ez a céges alá-fölé rendeltségi viszony ne ássa alá a házasságát?
Alapító menye
Az utódok feleségei leginkább arról számolnak be, hogy férjükön túl nagy a nyomás és a megfelelési kényszer az apjuk felé. Úgy érzik, hogy egy klasszikus alkalmazotti viszonyhoz képest férjüknek duplán kell bizonyítania, aminek hatására még inkább háttérbe kerül a magánélet, a gyerekek és ők maguk.
Minden a családi vállalkozás körül forog, ami szent és sérthetetlen.
Pedig az utód számtalanszor megfogadta már, hogy ő nem fog annyit dolgozni, mint az apja, és sokkal több időt tölt majd a családjával. „Nyugi, már csak ezt a két évet kell kibírni, amíg teljesen átveszem a céget.” „Csak ennek a beruházásnak legyen vége és minden könnyebb lesz drágám!”
Sokszor ráadásul a meny kívülről objektívebben látja a családi és céges viszonyokat, egyes helyzetekben a megoldást, de nőként és kívülállóként neki nem osztanak lapot. A családba érkező vő esetében legtöbbször ez a helyzet nem ennyire kiélezett, hamarabb számolnak vele erőforrásként, a cég alkalmazottjaként.
Konklúzió
Fentiek természetesen nem minden családra, családi vállalkozásra igazak, hiszen mindig akadnak kivételek. A jó hír talán az, hogy nem veletek van a baj, ilyen vagy olyan formában minden család hasonló kihívásokkal küzd. A vállalkozók többségéből azonban hiányzik a problématudat, és vagy büszkeségből, vagy bizalmatlanságból sajnos nem kér segítséget.
Ez a cikk többek között itt is megjelent
